December 11-12. Tőserdő

Szuper! Szerintem mondhatom mindannyiunk nevében, akik ott voltak a hétvégi fotós -divatos kifejezéssel élve- csapatépítő tréningen.

A szállás szerintem az ön-ellátós kategóriában messze kimagaslik a hasonló helyek közül: könnyen megközelíthető, gyönyörű helyen - erdőben a Tiszától fél órás sétával - nagyon jól felszerelt konyhával, tágas szobákkal, nagyon jó fűtéssel (gázkazán, a szobákban termosztátos radiátorokkal), a társalgóban nagy épített kandallóval. A kastély mögött kis tó, mögötte tenisz pályával, mellette nyitott szín ping-pong asztallal, padokkal, tűzrakókkal. Bent csocsó asztal, UPC-s TV-vel (ez fontos, mert a gyerekeinket nagyon jól lekötötte a Jim-Jam gyerekműsor és így jutott másra is időnk, nem csak az ő kordában tartásukra).

Folyosón két pótágy, ha sok lenne a vendég
(Maya) 

 Nyitott pavilon asztalokkal
(Maya) 

Jól felszerelt konyha, főzőlapok, sütő, mikrósütő, edények...
(Maya) 

Bőrkanapék, a TV szobában
(Maya) 

Kényelmes ágyak a szobákban
(Maya) 

 A "toronyban" terasz rattan bútorokkal
(Maya)

Nem unatkoztunk a két nap alatt. Szombat délelőtt a megérkezés után el is indultunk egyet sétálni az erdőbe. Fél órás gyaloglás után elértünk a Tőserdő-i hídhoz, amiről a félszigetre lehet bemenni. Nyáron a híd alatt csónakkal gond nélkül át lehet kelni, most viszont ez csak búvárruhában lehetne megkísérelni.

A híd lábánál a csónakok

(Krisz)

Visszafelé másik úton mentünk, mint utólag kiderül jóval hosszabb volt így az út. A félórás odaút visszafelére megduplázódott, ráadásul elkezdett a hó is igen erősen esni. A visszaúton Tamással még kicsit lementünk a partra, mielőtt visszaindultunk volna, így kettőnknek még hosszabbra sikeredett a túra.

Útakadályokon átküzdve magunkat értünk le a partra

(Krisz)

Tamás a kompozíciót keresi

(Krisz)

Féláteresztő dohányszűrőt használva a szürke égbolt érdekesebb lehet

(Gonzo)

Elkezdett esni a hó

(Gonzo)

Visszaértve a kastélyhoz elgondolkodtunk, hogy holnap kell-e lapátolnunk!?

(Krisz)

Kicsit fázva de a jó melegbe beérve oldódott a hangulat, amit a Bernáthegyi kutyáktól ellesve (konyak helyett) Unicum-mal is segítettünk. Majd Sándor főzött nekünk gombás tésztát - mindmegettük.

Délutánra bent maradtunk a házba és edzettük a csuklónkat, hogy tovább bírjuk tartani fényképezéskor a gépet: csocsóztunk (pörgetőfoci). Itt azért szerényen megjegyezném, gyúrjatok még srácok, ha ellenem küzdötök! :-)

Kiegyensúlyozott játszma: jobbról ketten, balról hárman

(Krisz)

Utánpótlás-nevelés

(Gonzo) 

Edzés után jöhetett a "komoly" munka, egy kis portrézás. Pár vakuval, ernyővel és derítőlappal próbálkoztunk. Bevállaltam, hogy leszek alanya a fotóknak (szerettem is volna pár "retrós" képet magamról - készültem rá), de nem csak én lettem lefotózva:

Retromanus

(Edina)

Gonzo

(Krisz)

Hófehérke - Edina

(Krisz)

Természetesen az érdemi munkát maximálisan kihasználtuk:

Például amikor nagylátószöggel közelről fotóztunk,

(Gonzo)

vagy amikor Sándor gyilkosan erős paprikája rámtámadt.

(Edina) 

Photoshop-ban néztünk pár alapvető retusálási technikát:

Hófehérke a ValóVilágban

(Krisz, Edina)

Vacsorára Kálmánék is megjöttek, befaltunk egy rakás paprikás krumplit. Sanyi főzött ismét.

Egy éjszakába nyúló beszélgetés után mindenki megtalálta az ágyát és csak reggel dugtuk ki az orrunkat a szobákból. A leesett hó hangulatossá tette a környezetet, jópár kép készült:

A kastély a tó felől

(Krisz)

Nagylátószöggel és féláteresző-dohányszűrővel

(Gonzo)  

Kriszta

(Krisz)

Délelőtt vendégeink is érkeztek és egy kis szívmelegítő után ismét nekivágtunk az előző napi sétánknak.

Vendégeink: Gavaldik Zoltán, Holocsi Kálmán, Kajtár Tibor - szolnoki barátaink

(Krisz) 

Kibővült társasággal és a havas táj szépségével megújult az erdei ösvény:

Séta az ösvényen

(Gonzo)

Havas tájképek

(Gonzo)

Az odaút végén egy kis vendéglőbe tértünk be. Forraltbor, kávé, tea, capuccino volt terítéken.

Bejárati lépcsőnél

(Gonzo) 

Lyukkamera képe fél perc alatt

(Krisz)

Még elmentünk a hídhoz, ahol meglepetés várt minket:

Egy helybéli horgász, aki bírja a hideget...

(Krisz)

 ...és tőlünk 10-15 méterre egy hófehér kócsag(?) az előző napi csapadéktól felduzzadt Tisza elárasztott túlparti félszigetén.

(Krisz) 

Azt hiszem ez a kép felrakja az i-re a pontot. Ezek után visszaérve a szállásra és az éhségtől gyötörve már nem sok mindent csináltunk, gyors rendrakás és takarítás után tábort bontottunk.

Tavasszal újra megismételjük ezt a kis "csapatépítő" tréninget!