Először a gondolat: Mint Kálmán rámutatott csak a fotó-nem fotó gondolatot próbáltam felvetni. Kicsit elkanyarodott a beszélgetés fonala, de élvezet volt olvasni a gondolataitokat.
Részemről a fénykép, vagy úriasabb nevén fotó mindazon kép, ami fényérzékeny anyagra (ma már fény érzékelő lapkára) készül.
Lehet hogy ez egyszerű megfogalmazásnak hat de ha a festménynél, festészetnél sem bonyolultabb a meghatározás akkor miért kellene a fényképnél, fotónál ennél komplikáltabb meghatározást alkalmazni?
Mert mi is a festmény?
Minden képet ami festékkel készült festménynek nevezünk.
Készülhet vászonra, fára, falra, (falfestmény) akkor is festmény.
Készülhet földfestékekkel vagy akrillal akkor is festmény.
Lehet Leonardósan realista vagy napjaink fotorealista képe akkor is festmény.
Lehet ókori egyiptomi kicsavart perspektívájú, Bosh-os szörnyes, Picasso-s kubista, Dali-s szürrealista, napjaink absztraktja... akkor is festmény.
Nos ehhez képest a fénykép, a fotó meghatározása számomra túlideologizált tudományoskodás.
Érdekes egyébként összehasonlítani a különböző, fotóból élő emberek véleményeit a fotóról.
Egyszer természetfotósok arról beszéltek mi az az átalakítás a fotó érdekében ami még elfogadható. Az eredmény: félrehajtani a téma előtt levő növényeket. Ennyi és nem több. Nem letörni, letaposni, csak félrehajtani. Számukra ennyi volt az összes elfogadható változtatás. Lehet hogy nem tűnt fel, de a fényviszonyok megváltoztatása, derítés, vakuzás már a nem elfogadható beavatkozások közé tartozik.
A divatfotósok, szakácskönyvi fotósok szinte szót sem ejtenek a valóságról, csak a kreativitásról, meg arról hogy a borotvahab jobb a tejszínhabnál.
Hogy a fotóriporterek mit gondolnak valóságnak azt Sanyitól tudjuk, illetve még majd szól róla, ha akar.
A lényege a különböző fotósok fotó-véleményének: Mind a saját szakmájában gondolkodva határozza meg a fotót. Valahogy mintha nem is látna mást mint a saját szakmáját.
Eddig az ideológia. Most a pénteki kép:
Ez a kép a lábaimat, lábfejeimet mutatja.
Most egy találós kérdés: Hány képet láttok? Milyen fototechnikai eljárással készült a kép, képek?
Nem érthető?
Nos: A fotózás, fényképezés egy ága a fotogram. A képen mint írtam a lábaim vannak. Nyáron saruban jártam. A nap fénye nyomot hagyott bőrömön, ezen a napfényre érzékeny anyagon. A saru pántja alatt viszont fehér maradt a bőröm, megőrizve a saru pántjának kontúrjait.
A kérdés tehát: A lábfejeimen most egy fotogram pompázik?
Részemről a fénykép, vagy úriasabb nevén fotó mindazon kép, ami fényérzékeny anyagra (ma már fény érzékelő lapkára) készül.
Lehet hogy ez egyszerű megfogalmazásnak hat de ha a festménynél, festészetnél sem bonyolultabb a meghatározás akkor miért kellene a fényképnél, fotónál ennél komplikáltabb meghatározást alkalmazni?
Mert mi is a festmény?
Minden képet ami festékkel készült festménynek nevezünk.
Készülhet vászonra, fára, falra, (falfestmény) akkor is festmény.
Készülhet földfestékekkel vagy akrillal akkor is festmény.
Lehet Leonardósan realista vagy napjaink fotorealista képe akkor is festmény.
Lehet ókori egyiptomi kicsavart perspektívájú, Bosh-os szörnyes, Picasso-s kubista, Dali-s szürrealista, napjaink absztraktja... akkor is festmény.
Nos ehhez képest a fénykép, a fotó meghatározása számomra túlideologizált tudományoskodás.
Érdekes egyébként összehasonlítani a különböző, fotóból élő emberek véleményeit a fotóról.
Egyszer természetfotósok arról beszéltek mi az az átalakítás a fotó érdekében ami még elfogadható. Az eredmény: félrehajtani a téma előtt levő növényeket. Ennyi és nem több. Nem letörni, letaposni, csak félrehajtani. Számukra ennyi volt az összes elfogadható változtatás. Lehet hogy nem tűnt fel, de a fényviszonyok megváltoztatása, derítés, vakuzás már a nem elfogadható beavatkozások közé tartozik.
A divatfotósok, szakácskönyvi fotósok szinte szót sem ejtenek a valóságról, csak a kreativitásról, meg arról hogy a borotvahab jobb a tejszínhabnál.
Hogy a fotóriporterek mit gondolnak valóságnak azt Sanyitól tudjuk, illetve még majd szól róla, ha akar.
A lényege a különböző fotósok fotó-véleményének: Mind a saját szakmájában gondolkodva határozza meg a fotót. Valahogy mintha nem is látna mást mint a saját szakmáját.
Eddig az ideológia. Most a pénteki kép:
Ez a kép a lábaimat, lábfejeimet mutatja.Most egy találós kérdés: Hány képet láttok? Milyen fototechnikai eljárással készült a kép, képek?
Nem érthető?
Nos: A fotózás, fényképezés egy ága a fotogram. A képen mint írtam a lábaim vannak. Nyáron saruban jártam. A nap fénye nyomot hagyott bőrömön, ezen a napfényre érzékeny anyagon. A saru pántja alatt viszont fehér maradt a bőröm, megőrizve a saru pántjának kontúrjait.
A kérdés tehát: A lábfejeimen most egy fotogram pompázik?
ÜÜÜÜÜ! A Misi tud fotózni a lábával! :-)
VálaszTörlésEgy nyáron át tartó kb. 8-10 óránként megismétlődő exponálásokkal kontakt print lett a lábadon!
Sokan csinálják, hogy hennával festenek a napozás előtt a bőrre - így ott fehér marad. A henna lekopik a nyár végére, de a "naptetkó" marad egy ideig.
A fotóddal tulajdonképpen repróztad az eredeti képet?! :-)
Ugye milyen meglepő módon is lehet..?
VálaszTörlésA kérdésre: Szerintem igen!
Szerintem is szóban folytassuk a dolgot...
VálaszTörlésDe, azért néhány gondolat a fotó festmény meghatározásról:
Szerintem a festmények esetében lényegesen egyszerűbb lehet a dolog, bár annak a nevezéktanát kevésbé ismerem.
Fotónak, fényképnek nevezünk olyan eljárásokkal készül képeket is, ahol a képen kialakuló sötétedést, rajzolatot nem vegyi úton keletkező fémkiválás (ezüst, vas, arany, platina, ólom, stb.) hozza létre, hanem festék! Ráadásul ezt az alkotó sk. viszi fel a felületre és határozza meg annak minőségét és mennyiségét képrészletenként. Ezek a nemes eljárások: olajnyomat, olaj átnyomás, guminyomat, brómolaj nyomat, brómolaj átnyomás, stb. Az ugyan igaz, hogy a "vázlatot", a segédletet fotó alapon készíti el a szerző. Az átnyomások készítésük módját tekintve köztes úton vannak a grafikai sokszorosító eljárások (pl. litográfia, rézkarc, acél- és fametszet) és az ezüst-zselatin fotók között.
Más:
Zalka Imre egy előadása előtt példaként bemutatta a kisbusza ablakában nyáron használt fekete sotétítő anyagot, amit a nap kifakítitt az ablak körvonalán belül.
Ez is egy fénykép - tette fel a kérdést jogosan. Bár nem ezüst haloid volt a fényérzékeny anyag, nem kellett hívni és fixálni, de fény hatására maradandó változást szenvedett a szövet. Tehát az, egy fotogram.
Kálmán!
VálaszTörlésFényérzékeny anyagot mondtam. Nem szűkítettem vegyi reakciós anyagra. A sötétítő függöny és az emberi bőr fotózásilag pedig, azt hiszem hasonlóak.