Szerző:
Kecskeméti Fotókör
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
Címkék
fekete-fehér lyukkamera Nagy Krisztián
Címkék:
fekete-fehér
lyukkamera
Nagy Krisztián
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
A képen azt is nézd, amit nem látsz!
Két egymásra képezett kép. Van különbség ha digitálisan vagy camera obscurásan tesszük a két képet össze?
VálaszTörlésÓÓÓÓ hogyne volna! Most van egy egyedi, soha meg nem ismételhető negatív papírképem! Jobban belegondolva felbecsülhetetlen érték a maga nemében!
VálaszTörlésAz az igazság, a Photoshop összemontázsolásban már nem érzek kihívást... Azt bárki bármikor pár klikkeléssel megcsinálhatja és úgy variálhatja ahogy csak akarja. A lyukkamerával a fejben dől el a kép, mielőtt még fizikailag látnám és nem a monitoron próbálgatva.
VálaszTörlésSzerintem amit leírtál az szakmázós leírás.
VálaszTörlésAki nem szakmailag nézi, hanem csak a végeredményt.... annak mindegy.
Ez megint jó beszélgetésnek indul :-)
VálaszTörlésA technikától függetlenül:
- ha jó a kép, mindenki megnézi,
- ha nem jó, gyorsan el van felejtve,
- ha egy laikus szemszögéből nézzük akkor akár jó, akár nem, neki mindegy hogyan készült.
- ha hozzáértő a kép nézője akkor neki megvannak a saját szempontjai mit tart értéknek és mit nem.
Az egyedi sem mindig érték. Ráadásul még az sem igaz, hogy minden annyit ér amennyit adnak érte, mert hát a pénz nem mindig jár együtt az ízléssel az árverésre.
Sokféle úton lehet jó eredményre jutni. Szerintem a lényeg a minőségben és a tudatosságban van. Ja és az eredetiségben. Rá lehet csodálkozni a világra, meg a fotózásra is, csak ha kicsit szétnézünk könnyen ráébredünk, hogy azt már kitalálták, megcsinálták.
Ha valaki új dolgokat szeretne felfedezni annak a fotó helyet inkább a bio-, vagy a nanotechnológiát javaslom. Ott ugyan is nagyobb eséllyel fedezhet fel olyat ami még hasznára lehet az emberiségnek.
Legtöbb esetben azt gondolom, hogy keresgetjük önmagunkat, játszadozunk a saját örömünkre, kitalálunk magunknak "nagy" dolgokat és megakarjuk valósítani. Mi éppen a fotóval tesszük ezt más meg egy gitárral, vagy ne mondjam citerával, megint más pecabottal és centiben méri az eredményt. Végül is mind haszontalan időtöltés. Csak azért tesszük, hogy különbözzünk másoktól, meg hogy teljen az idő. :-)
Olyan ez mint a közösségi oldalakon arra bazírozni, hogy kit néznek meg többen. Nem vagyok biztos, hogy ez valódi értékmérő.
Itt visszakanyarodnék az eredeti felvetéshez. Szerintem mindenkinek a sajátja tetszik a legjobban, akár gyerek, akár ház, akár fénykép, akármi... Egy csomó dolgot végig kell csinálni... át kell esni a divathullámokon mint a rubeolán... így idővel kitisztulhat a kép, már mindegy lesz, hogy ponty vagy harcsa, gitár vagy cintányér, lyukkamera vagy telefon.
Sanyi !
VálaszTörlésAz első gondolatjeledre:
A "jó" és a "tetszetős" kép nem ugyanaz. Szerintem inkább a tetszetős képet nézik meg sokan.
Még szakmabeliek is.
Mint a közösségin.... ami éppen divatos.
Misi!
VálaszTörlésÚjra olvastam a tegnapi írásom... Hol írtam, hogy van különbség a jó és a tetszetős között? Mert van, de most ezt nem írtam.
A gondolatmenetemben a készítés módját és a képnézők hozzáállását boncolgatom. De ha írtam volna ilyet, akkor szerintem valóban nem ugyan az a jó és a tetszetős. Főleg nem a szakmabelieknek. (én szakmabelieknek a valóban hozzáértőket tartom, nem pedig a látott már olyat, van egy fényképezőgépe, sőt még a neki már volt 23 kiállítása a Művház folyosójánt sem)
Egy képnek igen sok értéke lehet és ebből "csak" egyetlen egy a szépség. Így azok a képek amelyek tetszetősek egyből gyanúsak is. :-)
Sanyi !
VálaszTörlésBocs ! Elkezdtem írni, hogy különbséget kellene tenni a jó és tetszetős képek közt, aztán kitöröltem... utána pedig folytattam mintha a kitörölt írás nem csak az én fejemben lenne, hanem a Tiedben is.
De azért azt hiszem ráéreztél arra amit mondani akartam. Sokszor a tetszetős és nem a jó kép a "menő".
Valamikor a hetvenes évek végén bukkant fel a vízben álló nőalak, aki a hosszú, vizes haját vízpermetet szórva csapja hátra. Valami ilyenre gondolok amikor tetszetős képről beszélek.
Persze tulajdonképpen egy képnek az is lehet a feladata, hogy tetszen, tetszetős legyen. Nehéz ügy....
Én ezzel úgy vagyok, hogyha saját magamnak tetszik a fotó amit készítettem, már megérte a "fáradságot". Ha másoknak is tetszik amit csinálok, az csak megerősítés hogy jó úton(?) haladok. Természetesen mindenkinek jólesik az elismerés és véleményem szerint ez fokozza a tempót az úton amire lépett az ember.
VálaszTörlésEgyik ismerősöm naplójában van egy gondolat, ami nekem nagyon tetszik:
"A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod."
Engem nagyon nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a képekről, még a saját képeimről sem. És az sem nagyon foglalkoztat, hogy mások mit gondolnak arról, hogy én mit gondolok a képeikről. :-)
VálaszTörlésAmi ma tetszik, lehet, hogy holnap már nem, és viszont is.
Vannak olyan szerzők és képek amelyeket sokáig nem tudok hová tenni és egyszer csak felértékelődnek. Ez azért lehet, mert a képek nézegetése közben idővel nem csak az elsődleges látvány (tetszik-nem tetszik) lesz nyilvánvaló a számomra, hanem felnyílnak más rétegei is (itt nem a konkrét layer-ekre gondolok) a képnek, vagy megértem a készítő szándékát. De ez elég egyéni élmény ezt nem nagyon lehet átadni másnak.