Na pont erről írtam, a PS-ben való montázsolás próbálkozások sokasága. Egy kicsit itt, egy kicsit ott, inkább emígy, ahha na most talán, nem mégse... Egy kép szerintem nem azért egyedi és megismételhetetlen, mert nincs meg az eredeti kópiája.
Van olyan alkotási folyamat amit meg lehet ismételni? Szerintem még a paprikáskrumlit sem. Éppen lentebb fejtegettem, hogy azért mert valamiből csak egy van még nem feltétlenül érték. Abban az esetben, ha más erényei is vannak akkor az "egypéldányosság" hatványozottan tehet egy képet kuriózummá. De a gondolatmenetet azért tartom egy kicsit céltalannak, mert hát grafikus és festő barátaink szinte kivétel nélkül egyedit, kézművest és egypéldányost hoznak létre és ezen nem is agyalnak ennyit. Ez az időmontázs érdekes alapötlet. főleg, ha kötődnek a képeken szereplők egymáshoz.
A "lyukkamerásmultiexpóval" készülő jó kép is próbálkozások sokasága csak abban az esetben ami nem sikerült ki kell dobni a papírkosárba. :-) Ha jó a végeredmény, netalán zseniális (!) akkor nem mindegy hány próbálkozás előzte meg? Megkérdezi valaki a rúdugó világbajnokot: Hányszor verted le edzés közben a rudat?
Szerintem minden képezés próbálkozás, (motázsolás) sokasága. Akár fénnyel, akár ceruzával. Egyszer kérdeztem egy egyetemet végzett képzőst, amikor rajzolt: Miért nem teszed oda az arcra az összes ragyát? Miért nem teszed oda a háttérbe a kompot is kiguruló autókkal a Dunakanyari tájképben? A válasz az volt hogy azok nem fontos részletek. Ez nem PS fejben ?
Sanyi 1 ! Az első képen ( a régieken )anyám, a másodikon a anyám a testvérével van. (Más alakok is vannak a képeken, de azok útban voltak és egyébként is családi képet akartam csinálni.) Az új képek a feleségem, lányom és én. Ennyit a személyekről. Az időről : a régi képek az ötvenes években, még a születésem előtt készültek. A helyszínről : Pécs. Az apropó: A feleségem pécsi. Az időről újra: Feleségem és anyám soha nem soha nem látták egymást.
Ja és még egy: Ha a leírásból és a képekből nem derült volna ki: a két képnek nem véletlen közel azonos a perspektívája. Azt pedig csak én tudom hogy még a felvételek napjai is nagyon közeliek. Már csak egy kis utalás arra, hogy mennyire volt tudatos, vagy próbálkozásos ennek, ezeknek a képnek, képeknek az elkészítése.
Azt hiszem minden lényegeset leírtatok előttem... tehát már nem okoskodom bele. Ellenben gratulálok a tudatos montázsláshoz! Ezekkel van értelme foglalkozni és beszélni róluk!
Ha már beszélgetésünk ideológiai részén túl vagyunk, mindenképpen lenne kritikám a konkrét megvalósításokkal. Valami nincs egészen rendjén a szememben a végeredménnyen. Talán a fekete tömb alul, vagy a foltosan kiradírozott fekete fehér kép. Szóval ez a kép sokkal finomabban is sejthetné a múlt és a jelen kapcsolatát. Ez esetben elnagyoltnak tűnik a kivitelezés.
Kálmán ! Baromira rühellem látni az ilyesféle mondásokat hogyaszongya: Köszönöm! De valami ilyesmi szót akarnék mondani, ha jutna eszembe......
Sanyi ! Meg kell hogy mondjam ezt a háromból kettőre redukált képet tegnap este, két-három óra alatt dobtam össze. Tervben már régi a kép, de a megvalósítás új, van még rajta finomítani való. A villanylámpa oszlopát már eltüntettem mind a két képről. A felső kép "régi képének" alját és jobb oldalát is kell alakítani. A képek alja, a fekete tömb..... igen, amikor kitaláltam ezt a montázst, nem gondoltam bele a képarányokba. Ezzel valamit kell kezdeni. Lehet hogy kiveszem a régi kép nagy alsó fehér részét, akkor a fekete rész is kisebb lehet.
Bocs, de nem igazán értem mire gondolsz! Ha netán félreértetted volna az előbbi megjegyzésemet, kifejtem bővebben: Túl sok - a szó nem éppen pozitív értelmében vett - amatőr képet láttam már eddig, amikben kevés átgondoltság, szándékosság és tudatosság volt. Ismerve a Kínálóba küldött és az ide is felrakott perspektíva montázsaidat nem lepődtem meg ezeken a képeiden sem... Abbéli örömömben írtam amit írtam, hogy végre nem egy "egyszerű" megoldást láttam, hanem egy elgondolkodtatót: mint Sanyi is gondolta a szereplők közötti kapcsolatot. Nekem személy szerint tetszenek ezek a fajta képek: hogy közhellyel éljek, a fotó az idő egy szelete, kiragadott pillanat. Ekkora időtávlatból egymás mellé (fölé) rakott képekkel egy folyamatot lehet megmutatni, a mögöttes gondolatokkal. Szóval: bennem felvetett néhány dolgot - elgondolkodtatott...
Ha én készítenék egy ilyen montázst, akkor ez esetben az új képnek is hagynék egy világos alapot, mintha egy A4 es lapra lenne rádobva mind a két kép, melyek itt ott fedik egymást máshol meg áttetsződnek, esetleg árnyékot is vethetnek Mellesleg értem, hogy még nincs kész, de csak arról lehet beszélni amit látunk arról nem ami még csak a fejedben van.
Sanyi ! Feltettem egy módosított képet. Képszerkesztésileg még mindig nem tökéletes, alul még mindig kellene vágni. De nem tudom hogy kell-e? Vagy hagyni ilyennek, hogy az amatőr-családi-suta jellege megmaradjon
Még mindig úgy látom, hogy egy nagy lapból indulnék ki. A másik ami nekem tetszene, ha a virágágyás melletti szegélykövek fednék egymást. Tudom, hogy a szobor az sokkal fontosabb momentum a képen és az most egymás mellett van, de érdekes lenne, ha egy vonal kötné össze a két képet, még úgy is, hogy ez kibillenti a két kép jelenlegi egyensúlyát.
Ha már a kezünkben, gépünkön a PS, akkor én kipróbálnám azt is, h "kitérkövezném" az alját klónozóval... Nem kell, h suta legyen, a családiaságán meg nem változat.
Az alja szerintem is instabil. Hogy jó legyen ahhoz a "régi" képet/képeket is át kell szabni. Ez eddig nem volt tervben, de muszáj. Most viszont elindulok Pécsre. sziasztoooooooók!
Na pont erről írtam, a PS-ben való montázsolás próbálkozások sokasága. Egy kicsit itt, egy kicsit ott, inkább emígy, ahha na most talán, nem mégse... Egy kép szerintem nem azért egyedi és megismételhetetlen, mert nincs meg az eredeti kópiája.
VálaszTörlésVan olyan alkotási folyamat amit meg lehet ismételni? Szerintem még a paprikáskrumlit sem. Éppen lentebb fejtegettem, hogy azért mert valamiből csak egy van még nem feltétlenül érték. Abban az esetben, ha más erényei is vannak akkor az "egypéldányosság" hatványozottan tehet egy képet kuriózummá. De a gondolatmenetet azért tartom egy kicsit céltalannak, mert hát grafikus és festő barátaink szinte kivétel nélkül egyedit, kézművest és egypéldányost hoznak létre és ezen nem is agyalnak ennyit.
VálaszTörlésEz az időmontázs érdekes alapötlet. főleg, ha kötődnek a képeken szereplők egymáshoz.
A "lyukkamerásmultiexpóval" készülő jó kép is próbálkozások sokasága csak abban az esetben ami nem sikerült ki kell dobni a papírkosárba. :-) Ha jó a végeredmény, netalán zseniális (!) akkor nem mindegy hány próbálkozás előzte meg? Megkérdezi valaki a rúdugó világbajnokot: Hányszor verted le edzés közben a rudat?
VálaszTörlésKrisztián, Sanyi 2 !
VálaszTörlésSzerintem minden képezés próbálkozás, (motázsolás) sokasága. Akár fénnyel, akár ceruzával.
Egyszer kérdeztem egy egyetemet végzett képzőst, amikor rajzolt: Miért nem teszed oda az arcra az összes ragyát? Miért nem teszed oda a háttérbe a kompot is kiguruló autókkal a Dunakanyari tájképben? A válasz az volt hogy azok nem fontos részletek.
Ez nem PS fejben ?
Sanyi 1 !
Az első képen ( a régieken )anyám, a másodikon a anyám a testvérével van. (Más alakok is vannak a képeken, de azok útban voltak és egyébként is családi képet akartam csinálni.)
Az új képek a feleségem, lányom és én.
Ennyit a személyekről.
Az időről : a régi képek az ötvenes években, még a születésem előtt készültek.
A helyszínről : Pécs. Az apropó: A feleségem pécsi.
Az időről újra: Feleségem és anyám soha nem soha nem látták egymást.
Ja és még egy:
VálaszTörlésHa a leírásból és a képekből nem derült volna ki: a két képnek nem véletlen közel azonos a perspektívája. Azt pedig csak én tudom hogy még a felvételek napjai is nagyon közeliek.
Már csak egy kis utalás arra, hogy mennyire volt tudatos, vagy próbálkozásos ennek, ezeknek a képnek, képeknek az elkészítése.
A ceruzát, az ecsetet, és az egeret is mi irányítjuk...
VálaszTörlésA montázsról kiderül, hogy vannak közös szálak a képek között. :-)
VálaszTörlésNah végre!
VálaszTörlésAzt hiszem minden lényegeset leírtatok előttem... tehát már nem okoskodom bele.
Ellenben gratulálok a tudatos montázsláshoz!
Ezekkel van értelme foglalkozni és beszélni róluk!
Ha már beszélgetésünk ideológiai részén túl vagyunk, mindenképpen lenne kritikám a konkrét megvalósításokkal. Valami nincs egészen rendjén a szememben a végeredménnyen. Talán a fekete tömb alul, vagy a foltosan kiradírozott fekete fehér kép. Szóval ez a kép sokkal finomabban is sejthetné a múlt és a jelen kapcsolatát. Ez esetben elnagyoltnak tűnik a kivitelezés.
VálaszTörlésKálmán !
VálaszTörlésBaromira rühellem látni az ilyesféle mondásokat hogyaszongya: Köszönöm! De valami ilyesmi szót akarnék mondani, ha jutna eszembe......
Sanyi !
Meg kell hogy mondjam ezt a háromból kettőre redukált képet tegnap este, két-három óra alatt dobtam össze.
Tervben már régi a kép, de a megvalósítás új, van még rajta finomítani való. A villanylámpa oszlopát már eltüntettem mind a két képről.
A felső kép "régi képének" alját és jobb oldalát is kell alakítani.
A képek alja, a fekete tömb..... igen, amikor kitaláltam ezt a montázst, nem gondoltam bele a képarányokba.
Ezzel valamit kell kezdeni. Lehet hogy kiveszem a régi kép nagy alsó fehér részét, akkor a fekete rész is kisebb lehet.
Misi!
VálaszTörlésBocs, de nem igazán értem mire gondolsz!
Ha netán félreértetted volna az előbbi megjegyzésemet, kifejtem bővebben:
Túl sok - a szó nem éppen pozitív értelmében vett - amatőr képet láttam már eddig, amikben kevés átgondoltság, szándékosság és tudatosság volt. Ismerve a Kínálóba küldött és az ide is felrakott perspektíva montázsaidat nem lepődtem meg ezeken a képeiden sem... Abbéli örömömben írtam amit írtam, hogy végre nem egy "egyszerű" megoldást láttam, hanem egy elgondolkodtatót: mint Sanyi is gondolta a szereplők közötti kapcsolatot. Nekem személy szerint tetszenek ezek a fajta képek: hogy közhellyel éljek, a fotó az idő egy szelete, kiragadott pillanat. Ekkora időtávlatból egymás mellé (fölé) rakott képekkel egy folyamatot lehet megmutatni, a mögöttes gondolatokkal. Szóval: bennem felvetett néhány dolgot - elgondolkodtatott...
Ha én készítenék egy ilyen montázst, akkor ez esetben az új képnek is hagynék egy világos alapot, mintha egy A4 es lapra lenne rádobva mind a két kép, melyek itt ott fedik egymást máshol meg áttetsződnek, esetleg árnyékot is vethetnek
VálaszTörlésMellesleg értem, hogy még nincs kész, de csak arról lehet beszélni amit látunk arról nem ami még csak a fejedben van.
Kálmán !
VálaszTörlésCsak próbáltam -kicsit talán sután kimagyarázva- kikerülni azt a sokat lejáratott gondolat-panelt hogy köszönöm a dicséretet.
Sanyi !
VálaszTörlésFeltettem egy módosított képet. Képszerkesztésileg még mindig nem tökéletes, alul még mindig kellene vágni. De nem tudom hogy kell-e? Vagy hagyni ilyennek, hogy az amatőr-családi-suta jellege megmaradjon
Még mindig úgy látom, hogy egy nagy lapból indulnék ki. A másik ami nekem tetszene, ha a virágágyás melletti szegélykövek fednék egymást. Tudom, hogy a szobor az sokkal fontosabb momentum a képen és az most egymás mellett van, de érdekes lenne, ha egy vonal kötné össze a két képet, még úgy is, hogy ez kibillenti a két kép jelenlegi egyensúlyát.
VálaszTörlésHa már a kezünkben, gépünkön a PS, akkor én kipróbálnám azt is, h "kitérkövezném" az alját klónozóval... Nem kell, h suta legyen, a családiaságán meg nem változat.
VálaszTörlésLassan csinálunk egy képet Misi helyet! :-)
VálaszTörlésNyugodtan határolódj el tőlünk! :-)
Ez egy szabadabb ország! :-)
Az alja szerintem is instabil. Hogy jó legyen ahhoz a "régi" képet/képeket is át kell szabni. Ez eddig nem volt tervben, de muszáj.
VálaszTörlésMost viszont elindulok Pécsre.
sziasztoooooooók!