Ugrás a fő tartalomra

"Fényjáték" régen

Szilágyi Sándor :
Formabontók I,
Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984
Van egy ilyen könyv. 2007-ben jelent meg, de még ma is láttam az Alexadrában. Van egy fejezet ami csak a fényrajzokkal foglalkozik. Ez a 70-es évek végét 80-as évek elejét jelenti.
Neten egyetlen képet találtam ezek közül, ezt megmutatom:
Szalai Tibor - Vincze László páros egyik képe ez. De mint írtam a könyvben egy egész fejezet van erről, több képpel.

Megjegyzések

  1. Ez a kép és a többiek az említett albumból valamint a korszak hasonló fotói azért izgalmasak, mert nem technikai bravúrokról szolnak, hanem az élet kérdéseiről, a válaszkeresésekről. Elkápráztatás helyet inkább gondolkodásra kéztetnek. Az említett szerzők képeit nézegetve meg lehet érteni azt a világot. Mellesleg jegyzem meg a mai kor képi világa is rólunk árulkodik...

    VálaszTörlés
  2. Szerbusz Sándor!
    Igen, nagyon árulkodnak a máról, például a beküldött képek. Azzal hogy mennyire kevéssé keresnek választ bármire is. És mennyire bulis, filmutánzós, fogyasztói társadalmasak ezek a képek.

    VálaszTörlés
  3. Belefolynék a beszélgetésbe ha nem bánjátok: a "régi" képek valószínűsítve úgy készültek, hogy legyen mondanivalójuk. Az előző havi témánk (fényJÁTÉK) pedig abszolút játéknak lett indítva. Nem vártam semmi mondanivalót, csupán egy kis mókát és kikapcsolódást... Ennek a fényében szerintem kár bármiféle mély mondanivalót keresni a beküldött fotókban vagy párhuzamot vonni a "régi" képek között! Ha mondanivalóm lett volna bármilyen fényforrással megfestett képpel, akkor a témaválasztásom is egész más lett volna és nem színes led lámpákat használok...

    Személy szerint számomra inkább az a csalódás, hogy egy ilyen játékban csak ilyen kevesen vettek részt. Nem volt és nem is lesz tétje a havi fotótémáknak, így senkit nem érhet csalódás sem...
    Mindenesetre akik kipróbálták magukat, nem lettek szegényebbek semmivel, csak tanultak valamit, ami lehet majd csak 10 év múlva kamatoztatja hasznát.
    Akik nem így tettek... nos, Ők sem veszítettek semmit, de nem is nyertek.
    Én így gondolom...

    Lenne egy kérdésem is Sándorhoz: amit a téli Tőserdős hétvégén mutattál karácsonyi hangulatképen, ahol a csillagszóróval bolondítottad meg a borosüveget és kompozíciót - biztos beugrik melyikről beszélek - előtte mennyi idővel próbáltál esetleg fényfestéses fényképet készíteni? Ha vissza tudsz emlékezni, milyen célból készült az a régi kép, ha volt ilyen?
    Ha kérhetem és megtalálod, fel tudnád tölteni a két képet (régi -kontra- új) Kíváncsi lennék rá, hogy mennyire nyomja rá a bélyegét a mai képedre a jelen korunk, illetve hogy visszatükröz-e a múltból valamit a régi!

    VálaszTörlés
  4. Ó!
    A megjegyzésem nem célzás volt, csupán megállapítás. Elgondolkodtam a Misi által feltöltött képen. Amikor ez az ominózus kép készült még sokkal kevesebben nyúltak géphez, sokkal nehezebb volt publikálni, összetettebb volt a technika, stb. Azok a képek a szerzők önkifejezésének a részei voltak. Ma már lassan egy golyóstollal is lehet fotózni a képek zöme inkább technikai bravur mint önkifelyezés. De ez nem baj, ma digihez kell érteni, régen meg tudni kellett, hogy a hidrokinon hány fokon dolgozik... tehát a tudás kell, inkább a képek mennyisége változott... mindenhonnan a képek jönnek...
    Ez a dömping elvezet oda, mint minden más területen, hogy pl. lesz "pacalfagyi", mert meglehet csinálni, és olyat még tavaly nem mértek a cukrászdában. De hogy jó-e, az már mindegy... majd megszokjuk, hogy a sok sok fagyi közül eggyel több amit nem kérünk.
    Persze, a kis oroszlán is játék közben tanul meg vadászni. Nekem ezzel eddig sem volt semmi problémám. Ez teljesen logikus. Jó játszani! :-) És tényleg nem a fényjátékos megoldásokat kritizáltam, csupán elgondolkodtam...

    Valóban készítettem már korábban is hasonló "csillagszórós" képeket. De azok is mindig megrendelésre készültek. Alkalmazott fotósként megbízásra... Ezek a képi elemek (fényfestős) nekem nem a gondolataim, érzelmeim kifelyeződései, mint inkább eszköz és dekorációs kellékektáram részei. megyek megkeresem az "olimpiát álmodunk" képemet....

    VálaszTörlés
  5. Krisztián!
    Nem tudom... nekem akkor tűnt fel mennyire mást értünk a "játék"-on amikor láttam a többi képet.
    Részemről a játék komolyabb. A mackós kép nekem már a bohémkedő játék csúcsa.

    VálaszTörlés
  6. Misi!
    Nem baj! Majd azt is fejlesztjük! :-)

    VálaszTörlés
  7. Krisztián!
    Ennél komolytalanul komolytalanabb már nem akarok lenni....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése